Viharos szél után csendes naplemente

Aranka játékán nyertem........

.....ezeket a gyönyörű rózsákat!

Aranka köszönöm szépen! Nagy örömet szereztél vele!

Most pedig egy recept....... amit tegnap kaptam e-mailen az Unokanővéremtől. Természetesen azonnal elkészítettem......és mondhatom isteni finom.........akár vacsorára, akár reggelire.  Most az alapreceptet készítettem, mivel az én kicsi párom igencsak finnyás.....nehezen fogadja el az újításaimat.........bejött neki.......legközelebb már bátran variálom.

Fogalmam sincs róla honnan indult.....kinek a receptje......senkit sem kívánok megbántani.....így az eredetit illesztem be.

Egy kissé másképp a megszokott, hagyományos bundás kenyér helyett:
 Hozzávalók:

Egy gáztepsire való kenyérszelet, 1 doboz tejföl, 2 db tojás,
 2-3 gerezd fokhagyma átnyomva, só, bors, a tetejére reszelt sajt +
adhatsz a masszához bármit, pl. apróra vágott, előre sózott-borsozott
lila hagymát,apróra vágott párizsi, sonka, vagy füstölt főtt tarja
kockát, petrezselyem zöldet, pici mustárt, stb.,a fantáziádra és arra
van bízva, hogy mit találsz a hűtőben!!
A gáztepsit beteríted sütőpapírral, így rakod le a kenyeret. A tojást
felvered, hozzáadod a tejfölt és jól kikevered, majd beleteszel
mindent, amit akarsz és jól összedolgozod. Evőkanállal rákanalazod a
kenyérszeletekre - lefolyik, de nem baj. Végül megpakolod reszelt
sajttal és irány az előmelegített  sütő 15 percre 180-200 fokon vagy
jó közepes lángon.
Annyira ütős, hogy addig eszed, amíg látod! Hozzá egy finom tea, vagy
jó kis forralt bor és kész a vacsora! ( És ami a fő, nincs terjengő
olajszag, csak ínycsiklandó illatok áradnak a sütőből!!)
 
Egészségetekre!

Sajt készítés házilag

Nem, egyenlőre nem kecsketejből.......az a kiskecskék egészséges fejlődését, növekedését szolgálja. Viszont a "Tejesember" hetente kétszer hoz nekünk házi tejet......úgy alakult, hogy megmaradt öt liter........gondoltam itt az ideje, hogy kipróbáljam a sajt készítését. Igaz egy nagyon egyszerű receptet választottam.....biztosra akartam menni,  mivel sem oltóanyagom, sem más egyéb hozzávalóm nem volt. Nem bántam meg finom lett......hamar elfogyott. Azt olvastam, hogy öt liter jó minőségű tehéntejből ötven-hatvan deka sajt is kijön......sajnos nekem csak negyven dekára futotta......talán a tej minősége miatt?

A recept megtekinthető a http://antalvali.com/boszorkanykonyha/sajt-keszites-hazilag.html

Nemezelt sapka

Szóval az úgy volt...........hogy decemberben a legkisebbik fiam születésnapjára nemezeltem egy sapkát.......ami nem lett "befutó"....... meg is értem.........én is láttam, hogy ez nem "az" a sapka . Mindenesetre elvitte, a felhajtást visszafordítva, teljesen a fejébe húzva azért dolgozni befogta. 

Aztán a múlt héten megkért, hogy próbáljak nemezelni egy siltes sapkát........minta nem lehet benne.....felhajtója ne legyen....a színe pedig.....zöld.

A leckét feladta.....sem minta sem szabad fantázia..........hát nehéz volt! Tegnap elutazott Németországba......hosszú időre....... dolgozni............magával vitte.

Azért a kisördög belém bújt.....egy fotó erejéig......gyorsan rátűztem ezt a nemez virágot.....tudom, hogy stílus....meg a minden nem "pásszol"......de muszáj volt!

Nem bujtatom tovább a szülinapos sapkát sem........ez is az én munkám.

Fagytűrő körték

Edényfogó

Az elgondolásom szép........a kesztyű mégis olyan aránytalan........viszont látom, hogy hol hibáztam!

Darázscsípte kövér körte

Egyhetesek a kiskecsók....
Először a hóban......szeretem ha fotóznak!

Mami mellett biztonságban

Sziasztok......... Megszülettünk!

 

Mamánk pocijában már szűkösen fértünk el....és amúgy is kíváncsiak voltunk.....milyen lehet  a nagyvilág. Igaz a Maminak fájdalmat okoztunk, de Licsi nagynénink végig ott volt mellette, hozzábújt nyalogatta, szeretgette.

Én voltam a legkíváncsibb és a leggyorsabb.....húúúúú.....egy kissé megszeppentem! Ez lenne az a híres nagyvilág?  Brrrrrr.....csuda hideg van!

Szerencsére nem sokáig voltam egyedül........sietett utánam a kistesó is! Olyan hangosan kiabált  ....azt hittem sosem hagyja abba!

Csak ez a hideg!!!! Nem lehet vissza menni?????

Málna mami gondosan megtisztogatott bennünket........ csetlettünk, botlottunk.....oldalra dőltünk..... Senki nem mondta, hogy ez ilyen nehéz lesz....... aztán a tesóm egyszer csak lábra állt!

Egy kis segítséggel ugyan, de nekem is sikerült!

 Hurrá! Ezzel is megvagyunk! Én annyira megéheztem! Hol kaphatnánk egy kis finom tejecskét?

Szerinted letámadjuk a Mamit?

Nem megy ez  nekünk...........most inkább lepihenünk.

 Majd később..........ha már erőre kaptunk........hiszen előttünk az élet!

Hétvégi bütykölés

A párom kérésére készült ez a tároló. Annyira aranyos volt.....fogott egy textil darabot, tűzőgéppel összetűzte.......hogy lássam  a méretét.........elmagyarázta, hogy dupla háttámlával készüljön....... abba majd merevítődrót .....meg minden. Lehet ezek után nemet mondani? Elkészítettem.

Szerintetek mit tárolunk benne?

Téli képek

A csend elterül a hófödte tájon........ szunnyad a falu.

 

 

A parkban vidáman szánkózó gyerekek ricsaja töri meg a csöndet.
Elnézve a szánkózó gyerekeket Móra Ferenc írása jutott eszembe....megosztanám veletek.

Móra Ferenc: A szánkó

   Kegyetlen hideg tél volt, azóta se tudok hozzáfoghatót. Fenékig befagyott a patak, a verebek megdermedve hullottak le a fákról, a háztetőről olyan vastag jégcsapok meredeztek, hogy kővel is alig bírtuk őket lehajigálni. Először a báránybőr sapkánkat vagdostuk hozzájuk, de evvel nem sokra mentünk. A fülünk megfázott, a sapka a tetőn maradt, s ami a legnagyobb baj volt: a jégcsap se esett le.
    Még jobban szerettünk a hóban játszani. Akkora hó volt, hogy alig látszottunk ki belőle, ástunk is benne akkora barlangokat, hogy akár a medvék királya ellakhatott volna bennük. Persze a medvének több esze volt, mint hogy hópalotában lakott volna. Nem is fagyott el se keze, se lába, mint nekünk.
    Legkülönb mulatság mégis csak a szánkázás volt. Szomszédunkban lakott a bíró. A bíró csináltatott a fiainak olyan szánkót, hogy annál szebb még nem volt a világon. Még most is sokszor álmodom vele így tél idején. Kőrisfából volt a talpa, diófából a karja, az ülése lószőrvánkos, beterítve bársonyposztóval, a lábtakaróján bolyhos szőnyeg. Be volt festve az egész szép pirosra, tán a kötele is selyemből volt.
    Megvolt a mesés szép szánkó, de nem volt, aki húzza. Nagy úr volt akkor Bíró Pali is, Bíró Gyuri is, mind a kettő csak húzatni akarta magát. Engem fogtak be, meg egy másik szegény gyereket, a Favágó Jánoskát.
    - Egyszer ti húzzátok, máskor mi ülünk benne - biztattak a bíró fiai.
    Bántuk is mi a csúfolódást, csakhogy hozzáférhettünk a szánkóhoz. Gyuri, Pali elnyújtózkodtak nagyurasan a puha ülésben, mi ketten nyakunkba akasztottuk a cifra istrángot, szél se érhetett a nyomunkba aztán. Meg se álltunk az ötödik fordulóig, ott is csak lélegzetet venni.
Így tartott ez egy hétig, hanem Favágó Jánoska már akkor olyan búsan lógatta a fejét, mint egy igazi ló. Meg is kérdezte tőle a kisebb gazdánk, a Bíró Pali, hogy tán kevesli az abrakot?
    - Szeretnék már egyszer én is beleülni a szánkóba - motyogta félősen Jánoska -, csak egyetlenegyszer, csak egyik saroktól a másikig!
    Bíró Gyuri nevetve csördítette meg fejünk fölött a pántlikás ostorát:
    - Mást nem kívánnál, kis rongyos? Nem olyan gúnyához csinálták ezt a szánkót, mint a tied.
Pali még jobban rákiáltott:
    - Örülj, hogy húzhatod. Gyi, Szellő, gyi Bogár!
    Összenéztünk Jánoskával, s akkorát rántottunk a szánkón, hogy mind a két gazdánk kigurult a hóra. Olyat hemperedtek, hogy öröm volt nézni, ámbátor igyekeztünk elhordani az irhát.
    Hanem aztán megbántuk, amit tettünk. Másnap majd meghasadt a szívünk, mikor a bíró fiai elszánkáztak a ház előtt. Most már a Szabó Gergőék húzták őket.
    Ekkor énnekem egy gondolatom támadt:
    - Jánoska, van egy hatosod?
    - Volt tavaly, de labdát vettem rajta.
    - Tudod mit, Jánoska? Ha neked is volna egy hatosod, nekem is, vennénk rajta szánkót.
Másnapra kerítettünk pénzt. Én a Csacsadér vargától kaptam, mert segítettem neki kivinni a csizmákat a piacra, Jánoska meg eladta a labdáját meg a márvány golyóját meg a bicskáját a molnárinasnak.
    Délután lementünk a szenesboltba, vettünk a pénzünkön egy szenesládát. A ládát félig megraktuk szalmával, a fenekére szögeztünk két gyalult deszkát, kerítettünk egy ruhaszárító kötelet, s azt ráerősítettük a láda két oldalára. Megvolt a szánkó.
    Biz az nem egészen olyan volt, mint a bíró fiaié, de éppúgy csúszott.
    Az udvaron próbáltuk ki, mert az utcára szégyelltünk kimenni a másik szánkó miatt.
    Hanem az udvar kicsi volt.
    Megegyeztünk, hogy kimegyünk a falu végére, ahol senki se lát. Közökön, zigzug utcákon bujkáltunk kifelé, hogy ne találkozzunk a bíró fiaival. Fújt a szél kegyetlen, sodorta a tetőkről az arcunkba a havat, de nem törődtünk vele. Csak arra gondoltunk, hogy milyen jó lesz szánkóba ülni. Először Jánoska ül bele, én elhúzom a kis erdőig, ő meg engem vissza. Jaj, istenem, de jó lesz!
Kiértünk a falu végére. Az utolsó ház a Kati nénié volt, az öreg koldusasszonyé. Rogyott kis szalmás kunyhó, se udvara, se kerítése. Most csupa hó és jégcsap az egész kunyhó, csupa dér még az ajtókilincs is. A Kati néni kutyája, a szegény Morzsa, ott nyöszörgött a küszöbön.
    - Megállj, Ferkó - mondja a Jánoska -, eresszük be ezt a szegény kutyát, mert megveszi idekint az isten hidege. Az öregasszony bizonyosan alszik.
    Belöktük az ajtót, a Morzsa csaholva szaladt előre.
    Kati néni ott gubbasztott a vackán, elkékült orcával, dideregve vékony kendőjében. Olyan hideg volt odabent, hogy még a tűzhely sarkait is kivirágozta a dér.
    - Nem égett ebben a tűz, lelkeim, már három nap óta. Sem egy marék szalmám, sem egy gyújtat fám. Majd megfagyok, lelkeim - sóhajtozott az öregasszony.
Jánoska rám nézett, én meg őrá. Előhúzta a sarokból a baltát, kiment, csattogott, pattogott odakint: fölvágta tűzrevalónak a szánkót.
    Kisvártatva hatalmas tűz lobogott a kunyhóban. Égett a szánkó. A mi szánkónk, amelyikbe egyszer se ültünk bele.
    A szánkódarabok piros lángja hosszú csíkokban táncolt a falon, amely mintha sírt volna örömében, ahogy a dér leolvadt róla. Az öreg koldusasszony orcája is színesedni kezdett. Ahogy ránk vetette háládatos tekintetét, a mi szívünkben is valami melegség támadt. És egyszerre megsajnáltuk a gazdag bíró fiait, akik érzik, hogy milyen jól esik repülni a szánkón, de nem tudják, milyen jól esik jót tenni a szegényekkel.